Köstner Vilmos annak örül a legjobban, hogy látta a játékosokon a pozitív hozzáállást, az együtt küzdést, a DVSC-mez tiszteletét!

A kétszeres EHF Kupa-győztes szakember a kilencedik forduló után, vette át a DVSC SCHAEFFLER irányítását a norvég Pal Oldrup Jensentől, s végül az európai kupaszereplést érő hatodik helyig vezette a csapatot. A szezon végén az elmúlt bő fél év tapasztalatairól beszélgettünk vezetőedzőnkkel.

Volt olyan pillanat az elmúlt fél évben, amikor megbántad, hogy igent mondtál?
Abszolút nem! Még a Fehérvár elleni hazai vereség után is az jutott eszembe, hogy ez olyan hatvan perc volt, amikor a sok taktikai munka az ellenkezőjére fordult, ezért semmi sem jött össze a lányoknak.
Ezek szerint jól érezted magad újra a mély vízben, újra a kispadon?
Azt éreztem, hogy visszatértem, s az is kiderült számomra, hogy valahol legbelül hiányzott ez a világ, hiszen az első pillanattól kezdve maximális munkakedvvel, jó hangulatban dolgoztam

Ebben mennyit segített a kinevezésed után tapasztalt pozitív hangulat, a szurkolók szeretetteljes fogadtatása?
Fontos volt számomra a fogadtatás, s természetesen az is, hogy érzetem a szurkolók, a játékosok, az egész közeg örül a visszatérésemnek. Úgy éreztem magam, mint amikor negyven évesen újra elkezdtem egyetemre járni. Ugyanúgy megvolt arra az igényem, hogy minden feladatra maximálisan felkészüljek, mindig a legjobbat nyújtsam. Nem akartam megszokásból, sablonos dolgokat csinálni, s ezt elfogadta a csapat is.  Úgy érzem ez a hozzáállásom megváltoztatta a lányok edzésmunkáját, s eredményezte azt, hogy milyen határtalan lelkesedéssel dolgoznak. Ez a küzdelem, s az ebből fakadó katarzis az utolsó hazai meccsünkön teljesedett ki, amikor egy reménytelennek tűnő helyzetben sem adták fel egy jól felkészített riválissal szemben, s ennek meg is lett az eredménye.

Érezhető volt, hogy egyre jobb a közösség összetartó ereje, meccsről-meccsre formálódott egy igazi csapat.
Egyre inkább láttam a játékosokon a pozitív hozzáállást, az együtt küzdést, a DVSC-mez tiszteletét, s ez számomra nagyon fontos, ezért is megérte ezt a félévet végigcsinálni! Sajnálom azt a három embert, aki távozik, de bízom a helyükre érkezőkben, hogy meg fogják találni a helyüket a közösségben.

Beugróként vetted át a DVSC-t, ám a következő szezon a felkészülés kezdetétől a tiéd lesz. Mire számítasz?
Bízom benne, hogy folytatódik a csapat kiteljesedése, mind szakmailag, mind közösségben, mind eredményességben. Az a cél, hogy lépjünk még egyet előre, s ez nehéz feladat. Az első négy helyzettel sem állományban, sem anyagi lehetőségek tekintetében nem tudjuk felvenni a versenyt, ezért a cél az újabb lépés, az ötödik hely. Bízom, hogy ezt a lépcsőfokot is venni tudjuk, de az sem lenne szégyen, ha csak a hatodik hely lenne meg. A legjobb igazolás mindig az együtt eltöltött munka, akkor járunk jobban, ha megtartjuk az értékeinket. A csapat egyben tartása, az állandóság volt régebben is a Loki sikerének kulcsa. Akik máshonnan kerültek ide, azok is debreceniek lettek, ez az út, amit követni kell, hogy az állandóságot megteremtsük. Debreceni szívvel élek, gondolkodom, a DVSC a családom, erre nevelem a csapatot is!

A DVSC-család ifjabb tagjai alaposan kitettek magukért az elmúlt hétvégén. Ez biztató lehet a jövőre nézve.
Végig figyelemmel tudtam követni az utánpótlás Final Four közvetítését, s nagy örömmel vettem az itt mutatott játékot és az eredményt is. Hatalmas eredmény ez a bronzérem, s hajszál híja volt, hogy nem lett fényesebb. Az ifik négyes döntőjében négy közel egyforma csapat lépett pályára, s képességek korában a mi játékosaink az aranyérmesek, s ezt nem veheti el az elődöntő balul sikerült hetes párbaja. Azt se felejtsük el, hogy ezen a tornán a DVSC-ben szerepelt a legkevesebb kívülről érkezett fiatal, ezért is voltam nagyon büszke. Ebből a keretből jó néhányan a felnőtt kerettel edzettek, s az a sebesség, amit Borgyos Panna bemutatott, abból is fakadt, hogy hozzászokott a nagyobb sebességhez. Az állandóságot az is jelenti, hogy megtartsuk ezeket a gyerekeket!