Mostbet — це популярна букмекерська платформа, яка надає користувачам з України можливість робити ставки на різноманітні спортивні події. Зручний інтерфейс, швидка реєстрація та різноманіття бонусів роблять цю платформу ідеальним вибором для гравців. Завдяки актуальним спортивним лініям, користувачі можуть знайти ставки на футбол, баскетбол, теніс та багато інших видів спорту.
В Україні Mostbet також активно розвиває свої онлайн-казино та живі ігри, де гравці можуть насолоджуватись якісним контентом та реалістичними умовами гри. Платформа підтримує різні платіжні методи, що дозволяє легко поповнювати рахунок і виводити виграші, що додає зручності для українських користувачів.
Завдяки мобільному додатку Mostbet, ви можете робити ставки і грати в казино з будь-якої точки України. Це забезпечує максимальний комфорт для користувачів, адже вся необхідна інформація та функції доступні прямо на вашому смартфоні.
2022.09.02. - 18:00
DVSC
33
Alba
23
K&H Liga
2022.09.09. - 18:00
DVSC
31
MTK
24
K&H Liga
2022.09.16. - 17:00
DVSC
40
DKKA
27
K&H Liga
2022.09.23. - 18:00
DVSC
30
MKC
24
K&H Liga
2022.10.05. - 19:00
GYŐR
25
DVSC
22
K&H Liga
2022.10.15. - 18:00
BUDA
25
DVSC
23
K&H Liga
2022.10.21. - 18:00
DVSC
32
Érd
24
K&H Liga
2022.12.03. - 17:00
MTK
28
DVSC
29
K&H Liga
2022.12.14. - 18:00
SKC
28
DVSC
26
K&H Liga
2022.12.17. - 17:15
DVSC
34
VÁC
33
K&H Liga
2022.12.22. - 16:00
NEKA
23
DVSC
27
K&H Liga
2022.12.30. - 19:00
DVSC
30
GYŐR
31
K&H Liga
2023.01.07. - 20:00
DVSC
28
NYK
27
EHF EL
2023.01.11. - 18:45
FTC
30
DVSC
30
K&H Liga
2023.01.15. - 16:00
POD
20
DVSC
26
EHF EL
2023.01.22. - 18:00
SOLA
30
DVSC
25
EHF EL
2023.01.26. - 18:00
DVSC
30
BÉKÉ
22
K&H Liga
2023.01.29. - 18:00
DVSC
22
KKC
19
K&H Liga
2023.02.04. - 20:00
DVSC
25
SOLA
21
EHF EL
2023.02.11. - 16:00
NYK
34
DVSC
22
EHF EL
2023.02.15. - 17:00
DVSC
38
DKKA
23
MK
2023.02.19. - 18:00
DVSC
32
POD
31
EHF EL
2023.02.26. - 18:45
MKC
28
DVSC
28
K&H Liga
2023.03.10. - 18:00
DVSC
34
BUDA
23
K&H Liga
2023.03.18. - 18:00
Érd
21
DVSC
32
K&H Liga
2023.03.29. - 18:00
DVSC
VS
SKC
MK
2023.04.01. - 16:00
VÁC
20
DVSC
22
K&H Liga
2023.04.16. - 18:00
DVSC
29
NEKA
25
K&H Liga
2023.04.22. - 15:00
GYŐR
27
DVSC
26
MK - F4
2023.04.23. - 13:45
DVSC
32
MTK
26
MK - F4
2023.04.27. - 18:00
DVSC
VS
SKC
K&H Liga
2023.05.02. - 18:00
DVSC
26
FTC
29
K&H Liga
2023.05.10. - 18:00
Alba
26
DVSC
37
K&H Liga
2023.05.13. - 18:00
KKC
9
DVSC
35
K&H Liga
2023.05.20. - 18:00
BÉKÉ
20
DVSC
36
K&H Liga
2023.05.27. - 17:00
DKKA
VS
DVSC
K&H Liga
Published: 2018.07.18.
A magyar válogatott mellett Debrecen is jelesre vizsgázott a szombaton véget érő junior kézilabda-világbajnokságon. A magunk mögött hagyott két hét kifogástalan hangulata, világszínvonalú szervezőmunkája és az eseményt övező, minden előzetes várakozást felülmúló érdeklődés mind-mind arra engednek következtetni, hogy városunknál ideálisabb helyszínt keresve sem találhattak volna a korosztály utolsó utánpótlástornájának terepéül.
Fotó: Kovács Anikó
Mert Debrecenben a kézilabda nem kevesebb egy örök szenvedélynél, mely közös nevezőt jelent az emberek végtelen sokféleségében. Elvégre, ha két ismerős találkozott egymással a torna idején, egyre-másra szóba került az éppen zajló seregszemle – legyen szó kollégákról, kertszomszédokról, vagy épp egymásról már rég megfeledkezett iskolatársakról. Hisz tudat alatt talán mindenkit az mozgatott, hogy ebből itt és most bizony nem lehet, nem szabad kimaradni!
S tagadhatatlanul van abban valami sorsszerű, hogy az emberek ezreit, tízezreit rabul ejtő eufória épp Debrecenben valósult meg. Abban a városban, ahol a legendás DVSC és a korszakában egyedülálló Debreceni Dózsa hazai és nemzetközi sikerei alapjaiban meghatározták a hajdúságiak sportszeretetét. Abban a városban, ahol a szurkolók a világ minden táboránál intenzívebben élik meg a nagy pillanatokat, és a világ minden táboránál jobban értékelik a nagy pillanatokra képes csapatokat. Nem kell nagyon messzire mennünk, elég csak a hőn szeretett DVSC őszi, EHF-selejtezős továbbjutására gondolni, vagy a nemrégiben elcsípett kupabronzra, mely napokig ki nem apadó örömforrásul szolgált kicsinek és nagynak, idősnek és fiatalnak. Amennyiben pedig a történelemkönyv korábbi fejezeteinek fellapozására vállalkozunk, vagy épp ráérős óráink egyikében elkalandozunk a legnépszerűbb videómegosztó szívünknek oly kedves tartalmai között, könnyedén felidézhető a hangulat, mely aranycsapataink fellépéseit övezte 1975 és 1987 őszén. Majd a pokol, amely a kilencvenes évek nemzetközi csörtéin zúdult a Hódosra, példának okáért a Larvik elleni EHF Kupa-finálé visszavágóján. Ahol aztán a végjátékban pályára özönlő, játékosainkat ellepő tábor elcsente az időntúli szabaddobás lehetőségét. De hát így volt ez megírva. Egy kis lelátói őrületben csúcsosodó égi közbenjárás néha még a legjobbaknak is kell.
Nem úgy a magyar junior hölgykoszorúnak, mely olyannyira kiemelkedett ezen a világbajnokságon, hogy a két hétben nem volt gárda, mely tudásban, kohézióban legyőzhette, vagy akár csak megközelíthette volna. Ugyan a produkció Brazília, vagy Portugália ellen még nem feltétlen sugárzott mindent elsöprő erőtől, ám a Lányok – ahogy azt ők maguk számtalanszor el is mondták a finálét követő órákban – napról-napra, meccsről-meccsre értek össze egyre jobban és jobban. Így a szurkolói aggodalmakat egyre fokozódó optimizmus váltotta fel. Nehéz pillanatok azért a kikövezettnek vélt ösvényen is akadtak, már hogyne akadtak volna, elvégre kivételes mezőny verődött össze, s kivételes ellenfelek próbálták keresztezni utunkat. S hiába gondoltuk azt, hogy Horvátország, Dánia, vagy épp Franciaország esetlegesen keményebb, méltóbb rivális lehet, a szívós románokat, a villámgyors koreaiakat, és a csoportban egyszer már legyőzött, ám az egyenes kieséses szakaszra kiteljesedő norvégokat látva megbizonyosodhattunk arról, hogy a tündérmese valósággá válásához mindig a legnemesebb ellenfelek testén keresztül vezet az út. Melynek végén a kedves, elszánt és tehetséges lányokból álló magyar csapat mind között a legnemesebbnek bizonyult, és megkérdőjelezhetetlen magabiztossággal emelhette magasba a trófeát. Azt, hogy ennek így kell lennie, a meccsek utolsó tíz-tizenöt percei tükrözték legjobban. Ekkor ugyanis a házigazda rendszerint tündökölt, s fékezhetetlenül robogott előre, miközben ellenfelei egyre-másra őrlődtek fel a hajtásban. S legbelül alighanem, sportemberi tartás ide vagy oda, ők is elkönyvelték a sorsukat.
A Lányok menetelését pedig olyan nézősereg és szurkolótábor ölelte körül a Főnixben, melynél álmodni nem lehetett volna jobbat. Aki először tapasztalta a válogatottunkat dobogó tetejéig űző debreceni hangerőt (melyhez a DVSC nagyrészt kézilabdán szocializálódott ultrái adták meg az alaphangot), vélhetően egy életre a szívébe zárta, s újra megéli majd belül a csodát. Mert csoda volt ez, minden értelemben. Olyan igazi, a nagykönyvből.
S hogy lesz-e még ilyen? Kit érdekel? – harsanhatna kórusban játékos, edző, szervező és szurkoló. Hisz ez már a miénk. Elsősorban a Lányoké, a stábé, Debrecené, Magyarországé, no és persze, mindazoké, akik kitartó szurkolásukkal hozzájárultak ahhoz, hogy 2018. júliusában Debrecent újra hamisítatlan kéziláz kerítse hatalmába. Nem először. De nem is utoljára.
Tóth Sándor
