Tone Tiselj a napokban kötött újabb két évre szóló, azaz a 2017/18-as szezon végéig érvényes szerződést a DVSC-TVP-vel.

Debrecenről, a szurkolókról, s edzői hitvallásáról is beszélgettünk a DVSC-TVP szlovén edzőjével. December első napján tartotta bemutatkozó edzését Tone Tiselj Debrecenben. Három és fél hónap tapasztalatairól és a jövőről beszélgettünk a kétszeres Bajnokok Ligája-győztes szakemberrel.

„Nagyon megszerettem Debrecent csodálatos város, csak a hegyek hiányoznak – beszélt városunkról a szlovén edző. – Debrecen igazi sportváros csarnokokkal, uszodával, jégpályával, futballstadionnal. Ami pedig a klubot illeti, még soha nem dolgoztam ilyen jó körülmények között, tökéletes a háttér. S még egy dolog, a DVSC mögött álló szurkolói bázis egyszerűen fantasztikus. Olyan hangulatban léphet pályára hazai környezetben a csapat, amelyről minden sportoló álmodhat. Így természetes volt számomra, hogy ha rajtam múlik, folytatom a megkezdett munkát.”

Tone Tiselj munkába állása után igyekezett minél jobban felmérni a csapatot, és egyénenként a játékosokat.

„Elvégeztünk egy mindenre kiterjedő felmérést és ennek az eredménye alapján próbáltuk meg összeállítani azt az edzésprogramot, amelyre szüksége van a lányoknak –folytatta Tone Tiselj. – Szépen fejlődnek a játékosok, szemmel is látható, hogy mennyit változtak, erősödtek. Az edzéseken kőkeményen kell dolgozni, hogy aztán a meccseken élvezni lehessen a játékot. Egy sportoló számára a mérkőzés jelenti az ünnepnapot. A munkában hiszek, a szorgalom mindig többre vezet, mint a tehetség kellő alázat nélkül. A fiatalok között is azokat keressük, akikben megvan a szorgalom. Az a plusz, amely kiemelheti őket a többiek közül, amely nélkül nem lehet valakiből profi kézilabdázó.”

Sokan észrevették, hogy a meccs közben nem kiabál a játékosokkal, s többnyire dicsér, mint korhol.

„Érdekes felvetés, mert a legtöbb helyen, ahol dolgoztam, kifejezetten keménykezű edzőnek tartottak – mosolyodott el Tone. – Az tény, hogy nem kiabálok a játékosommal, ha valamit elrontott. Minek, úgyis tudja, hogy rosszul csinálta. Nekem az a feladatom, hogy megtanítsam neki, mit kell tennie ahhoz, hogy jól teljesítsen. Persze elemezzük a hibákat, de csak a mérkőzés után. Játék közben csak elvonja a figyelmét és fölösleges terhet tesz a kézilabdázó vállára, ha azzal kell foglalkoznia, hogy mit rontott el. Az is egyértelmű, hogy akad olyan dolog, amit nem fogadok el a pályán. Nem fogadom el, ha valaki nem fut vissza miután hibázott, ha reklamálással, vagy egyéb fegyelmezetlenséggel hozza hátrányos helyzetbe a csapatot. De szerencsére ilyesmire eddig alig akadt példa, mióta Debrecenben dolgozom.”

Tone Tiselj alig három és fél hónap alatt rengeteget tanult magyarul.

„Nagyon nehéz nyelv a magyar, de szeretem a kihívásokat – mondta még angolul a szlovén edző. – A játékosok pedig angol nyelvtanfolyamra járnak, s erre nem azért van szükség, mert én itt vagyok. El kell fogadni, hogy ma a világban az angol a közös nyelv, ennek segítségével boldogulhatnak, bármerre is sodorja őket az élet. Ami engem illett, ha itt élek, s itt dolgozom, természetesen szeretnék minél többet megtanulni magyarul, s ezt elvárom a csapatban játszó légiósoktól is.”